Man of Steel (Acélember) elemzés

Az idei esztendő egyik leginkább várt alkotása volt az Acélember. A Christopher Nolan rajongók számára mondhatni kötelező darab, közülük nem egy gyanítom bevéste a premier dátumát a kis noteszébe. Noha Nolan ennél a filmnél csak producerként tevékenykedett közre, azért így is grandiózus filmre lehetett számítani (ám sajnos nem igazán lett az bizonyos szempontból, de erről majd később - a szerk.). A film rendezésével Zack Snyder-t bízták meg (a Watchmen,  és a 300 korábbi nagy filmjei voltak neki), vagyis a látványvilág csodásnak ígérkezett. A film egyfajta reboot-ja lett volna az eredeti DCComics-féle Superman szériának. A Warner Bros és a DCComics nem titkolt célja, hogy ezzel a filmmel szeretnék útjára indítani (a Marvel-univerzum mintájára) saját képregény-folyamukat, amelynek első lépcsője az Acélember lenne. A film előkészületei már 2008-ban elkezdődtek, ám kisebb-nagyobb jogi viták miatt még várni kellett a forgatás megkezdésére. A főszerepre a relatíve ismeretlen Henry Cavill-t kérték fel (inkább külső adottságai miatt úgy gondolom), de feltűnik a filmben nagy kedvencem Amy Adams, továbbá Russell Crowe, Michael Shannon, Kevin Costner, Laurence Fishburne és Diane Lane is.

A film története tehát az eredeti képregényt követi, vagyis a Krypton nevű bolygó pusztulásnak indul (instabillá válik a magja), felrobbani készül, illetve a regnáló vezetés "töketlenkedése"  miatt Zod tábornok (Michael Shannon) erőszakkal át akarja venni a hatalmat a bolygón. Ennek hatására Jor-El (Russel Crowe), újszülött fiát egy másik bolygóra küldi, a Földre, ám űrhajójába beteszi még Krypton bolygó genetikai kódexét is, amely tartalmazza az adott bolygó lakosságának összes genetikai ismertetőjét azért, hogy majd egyszer újra lehessen telepíteni Krypton lakosságát egy másik univerzumban, illetve így fia is megmenekül. Krypton bolygó vezetése Zod-ot a fantom-zónába száműzi büntetésből, amiért az puccsot akart végrehajtani, ahonnan ő és csatlósai később kiszabadulnak és útjukat a Föld felé veszik, ahonnan jelet kapnak ( a jelet Superman véletlen küldi ki a világűrbe egy 10 ezer éve a jégtakaróban lévő űrhajóról). Így tudják meg, hogy Jor-El fia ott van, ugyanis Zod-nak a genetikai kódex-re fáj a foga, így újra telepíthetné Krypton lakosságát a Föld-ön, kiírtva ezzel a Föld-ét. A mi Superman-ünk  - aki Clark Kent néven egy Kansas-i farmercsalád fogadott fiaként nőtt fel és hatalmas erejét annak köszönheti, hogy a genetikai kódex benne születik újjá és egyesül - feladata pedig az lenne, hogy megvédje a Föld-et Zod-tól (akinek a genetikai kódex megszerzése érdekében el kéne pusztítania Superman-t), illetve helyes utat mutasson a Föld népének.

Bevallom őszintén vegyes érzéseim vannak. A látvány a sok CGI-nek hála tényleg fenomenális, de kb. ennyi a film összes pozitívuma. Tudom, hogy kicsit igazságtalan minden képregény-filmet a Bosszúállókhoz és a Batman-trilógiához mérni, de hogyha egyszer ezek a legjobbak akkor ez van, és sajnos ezekhez képest az új Superman-film a fasorban sincsen. Ráadásul a film egy égbekiáltó logikai hibával kezdődik (minek akarnák száműzni Zod-ot Krypton-ról, ha úgyis felrobban a bolygó...OMG  micsoda fail), de még ha csak ez volna az egyetlen probléma: sajnos a forgatókönyv egysíkúra, unalmasra sikerült, semmi csavar, váratlan esemény, csak a zúzás ezerrel. Rég rossz, ha egy rendező a látványt a forgatókönyv szerves részeként kezeli, márpedig itt ez történt, mert az inkább csak bónusz úgy, mint a remek filmzene (mondjuk legalább Hans Zimmer hozta a szintet, bár megjegyzem a Batman filmzenéje jobban ütött). Számomra csalódás volt még akkor is, ha a régebbi Superman filmekhez képest némileg jobb. Remélem a jövő nyáron érkező Justice League kárpótol majd emiatt.