Trance (Transz) elemzése

Egyik kedvenc rendezőm Danny Boyle, olyan filmeket köszönhetünk neki, mint például a 127 óra, Gettómilliomos, Trainspotting stb., szóval igazi nagymester (sajátos látásmóddal, képi világgal és ezeket nem fél alkalmazni, ha éppen szükség van rá). Legújabb filmje a Trance is tökéletesen beleillik ebbe a vonalba, bár elég megosztó film ezt elismerem: vagy nagyon lehet szeretni (főleg, ha az ember érti miről szól), vagy nagyon lehet utálni. Bár a film története elsőre bonyolultnak tűnik (valójában szerintem nem az csak nagyon kell figyelni rá), mégis tennék egy kósza kísérletet arra, hogy összefoglaljam mi vár arra, aki megnézi ezt a "remekművet".

Simon Newton (James McAvoy) egy aukciósház alkalmazottja, nem mellesleg nagy szerencsejáték-függő (hatalmas kártyatartozást halmoz fel). Tartozását kompenzálandó elhatározza, hogy meglovasít egy kb. 25 millió fontot érő festményt (Goya: Boszorkányok a levegőben című festményét) az aukciósházból. Mivel egyedül erre képtelen lenne kénytelen szövetkezni néhány alvilági fickóval, köztük Franck-kel (Vincent Cassel), aki kifizeti neki kártyatartozását, de cserébe Simon-nak el kell lopnia a festményt. Azonban akció közben Simon annyira beüti a fejét, hogy nem emlékszik rá, hogy hova tette a képet. Később Franck-ék megpróbálják erőszakkal kiszedni belőle, de a körömhasogatás sem segít a problémán. Végső elkeseredésükben egy hipnotizőr-nőhöz, Elizabeth Lamb-hez (Rosario Dawson) fordulnak, hogy kiszedje Simon emlékeiből, hol van a kép. Ám ahelyett, hogy rögtön megtudnánk hol van a kép, előtte másfajta emlékek kerülnek felszínre, mondhatni kezdödik a 2. félidő. Simon attól fél, ha kiderül hol a kép, megölik őt (később elővigyázatosságból Franck kivételével le is számol a bandával). A terápia során sötét titkokra derül fény: kiderül, hogy Simon anno felkereste Elizabeth-et, hogy terápiával gyógyítsa ki játékszenvedélyéből. Később kapcsolat is kialakult köztük, ám Simon rendkívül féltékeny volt a nőre és ez tettlegességig fajult. Mivel a zsaruk és az ügyvédek sem tettek semmit, ezért Elizabeth elhatározta igyekszik megszabadulni Simon-tól és bosszút is áll rajta. Tudott hatalmas tartozásáról és úgy intézte (hipnotizálta), hogy egy alvilági bandához forduljon, hátha azok meg is ölik majd, főleg, ha nem találják majd a képet Franck-ék, mivel azt akarta eredetileg, hogy Simon neki vigye el a képet. Továbbá kitörölte Simon fejéből, hogy bármi is lett volna korábban köztük. Végül Elizabeth mindenkit átver, a képet pedig megtartja magának, (miután egy piros Alfa Romeo-ban megtalálják), hogy Simon-ra emlékeztesse, akin sikeresen bosszút áll. Ha egy mondatban kéne összefoglalni a film tartalmát: akkor a "bosszúból jeles" volna a megfelelő kifejezés (szintén korábbi filmcím).

Kijelenthetjük, hogy Danny Boyle megint nagyot alkotott. Lehet, hogy kicsit elfogult vagyok, de úgy érzem a magyar értelmező kéziszótár összes pozitív jelzője is kevés arra, hogy jellemezzem a film nagyszerűségét még úgy is, hogy azért voltak benne apró logikai hibák. Kísérteties hasonlóságot mutat a szintén 2013-as Mellékhatások című filmmel, ott is az "agyturkász" nő a hunyó. A film képi világa, színei csak hab a tortán, no és persze Rosario Dawson csupaszra borotvált suncija a marcipán rajta. Kedves Danny Boyle még több ilyet és köszönjük! Hatalmas élmény volt.